Vers a szerelemhez
Arra gondolok amire akarok,
Azt érzem amit elhallgatok.
Elmémben a kusza gondolatok, bármire is
Tanítanak futamodni nem fogok.
Erről talán annyit még nem értem meg én sem,
Látom magam körül azt is amit Te még nem.
Árnyakkal viaskodsz, minek? Hisz az élet oly rövid,
A túlon-túl vágyotthoz mikor jutsz el megint?
Általam a vágyakban, általad a vágyadban, mindenki
Szeretne VALAKIT szeretni, ÚRISTEN de nehéz ezt
Elviselni.
Gátolni látlak, a gátakon várlak, kevés az eszem,
megértsem ezen másnapos gondolatfoszlányt, melyet írtam,
de kezem nem én vezettem, a szerelemben még nem teljesedtem
se ki, se be.
Átjár valami bűnös érzés, a vágyam elkapott, nincs menekvés, elégülten
Fekszem, de nem ki… és úgy érzem már sohasem fogok szeretni.
2010. június 16.
Folyomány AndiMM-tól:
Nem fogok szeretni,
Hogy ne kelljen csalódni.
Benned és magamban...
Így leszek árva,
Igy leszek örökre hontalan!
Vagy másképpen döntök...
