AGRESSZIÓ
Málészájú fikció, addikció.
Kontrapózban várom mi lesz, elmúlik vajon?
A félelem, a fájdalom. Érint-e még, ilyen sötét?
Kárómintás pulóverem eldobom, többet fel sem veszem.
Fáradt arccal nézem, mi történik éppen.
Lángoló lelkem elfojtom, arcomat elrejtem, elkapom.
Figyelek, hallgatok, bámulom az arcokat, árnyakat látok.
Szívem kitárom, magas vagyok, hórihorgas égimeszelő.
Föntről nézem mi folyik odalent, mitől nehezek az évek.
Mitől változnak a népek. Mitől lesz a másik oly idegen.
Hidegen nem hagy semmi. Szeretnék inkább máshol lenni.
Érteni akarom, ami van, tudom nem lehet, litániákat olvashatok
Róla akkor sem biztos semmi sem.
Van segítségem, mégis egyedül vagyok, néha úgy érzem megfulladok.
Valamit nem tudok kimondani, torkom szorul, nyelem a semmit, jó lenne
Valahol máshol lenni.
2010. május 4.
Beküldő: Syl
